2. rész #Szeptember 1.

Koli^^

   Ma van az utolsó évünk első napja. Ez olyan szempontból furcsa, hogy tudom, ez az utolsó első tanítási napom a suliban.
   Mikor felveszem a béna egyenruhát (kék rakott szoknya, fehér, karcsúsított fazonú ing, rá hímzett iskolacímerrel), azon jár az agyam, hogy mi lesz velem egy év múlva ilyenkor. Kivel leszek és hol... Vagy melyik iskolában?
   Natalia, a szobatársam, énekel.
 - I don't care! I love it! - szállok be a refrénbe. A végén felnevetünk, majd lepacsizunk. - Ma vendégeink lesznek - veszem a vállamra a táskám, majd a reakcióját várom.
 - Woa! Justin is jön? - kerekedik el a szeme.
 - Elvileg, de stúdiózik - fintorgok, majd felkapom a kulcsot az asztalról.
 - Ó... - görbül lefelé csalódottan a szája.
 - Mehetünk? - fordulok vissza, mire lassan bólint.
   A nyár édeskés illata még a levegőben terjeng, annak ellenére, hogy ősz van. A kerten keresztül diákok igyekeznek a főépület felé. Az iskola nagy, emeletes. Valami elmebeteg kanárisárágra festette, de legalább messziről kiszúrni. Középen az iskola címere, ami egy nagy bagoly, mert mi igazán bölcsek vagyunk... Ühüm... Alatta egy nagy diófa ajtó, gyönyörűen faragva, amit csak a tanárok használhatnak, mondván, hogy hogy nézne ki, ha minden diák becsapná maga után. Tehát mi tanulók megkerüljük az épületet és beállunk a hátsó ajtónál levő sorba, ahol mindenkinek leellenőrzik az egyenruháját.
 - Ez olyan nagy hülyeség. A házirendben benne van, hogy kötelező az egyenruha! Felfogtuk, minek kell csekkolni? - nyavalyog Nat, mint minden egyes év elején.
 - Ezért - bökök állammal az egyik gólya felé, aki farmerban és egy rózsaszín Philippe Russel pólóban kullog velünk szembe, miután az ügyeletes tanár leordította a fejét, elkérte az ellenőrzőjét és visszazavarta a koleszba átöltözni. Az elsősöket nálunk csak Pecúroknak nevezik. Szegények elég kemény trenírozásnak vannak kitéve. Idén pedig mi kínozzuk őket és ha rajtunk múlik, nem hagyják el élve a sulit.
   Mrs. Poppkin a mai ügyeletes. Mikor Nat-tal sorra kerülünk, óvatosan végig mér minket, majd próbál nem megölni a pillantásával. Utál mind a kettőnket, mint minden egyes tanulót a suliban. Sőt, szerintem az egész világon. Az ok továbbra is ismeretlen.
 - Mehetnek - vakkantja, majd a mögöttünk levőkhöz fordul. Unottan bólintunk, majd belépünk az iskolába.
   A folyosón tipikus "suliszag" van, amihez bőven lesz időm hozzászokni.
 - Osztályfőnökivel kezdünk? - piszkálgatja körmét Nat, mire bólintok és a szekrények felé vesszük az irányt.
   Mivel ő Natalia Smith, én pedig Olivia Shadow, egymás mellett van a szekrényünk. Feltépem az ajtót és elmosolyodok, mikor meglátom a fényképeket. Van Ryan-nel, Nat-tel és Justin-nal is egy halom közös fotónk, amikkel kitapétáztam a szekrényem. Ha a pecúrok arra jönnek és meglátják, teljes extázisba esnek, olyankor kénytelen vagyok menekülni...
Arról ne is beszéljünk, hogy mi van, ha Justin jön értem suliba. Ez havonta egyszer előfordul, legtöbbször vonatoznom kell. De olyankor a többi lány elég viccesen teszi az agyát.
   Mikor megfordulok, Tom, a focicsapat kapitánya és haverja, Fred, egy csapat pecúrt hajt, akik békaugrásban pattognak a folyosón. Tehát elkezdődött. Az utolsó év, ami mint később kiderült, tartogatott még egy pár meglepetést.
   Szóval ez a nap is legalább olyan átlagosnak tűnt, mint a többi. De mikor elhallatszik a jelzőcsengő, ami azt jelzi, hogy 3 perc van a rendes becsengetésig, a folyosón hatalmas tömeg gyűlik össze. Mind egy felé fordultak.
 - Mi van ott? - torpan meg barátnőm, miközben elkapja a karom.
 - Talán nézzük meg - nevetek fel és elindulok. Amit a tömeg közepén találok, megdöbbent. Nem is amit, hanem akit.
 - Justin? - torpanok meg.
 - Szevasz Cingár! - vigyorodik el.
   Még mikor megismerkedtünk, idióta beceneveket találtunk ki egymásnak. Mivel sovány voltam és vagyok is, egyszerűen Cingárnak hív. Viszont ő idióta, szóval csak lazán Dinka lett a beceneve.
 - Dinka, mit csinálsz itt? - furakodok át a tömegen, majd a nyakába ugrok. - Nem mondtad, hogy jössz! - engedem el. Utoljára egy hónapja láttam, utána vagy ő, vagy én voltam behavazva.
 - Semmit - villantja meg féloldalas mosolyát.
 - De komolyan, miért jöttél? - értetlenkedek továbbra is.
 - Te... te vagy az új osztálytársunk? - döbben meg Nat, mire Justin vigyorogva bólogat.
 - Erről én miért nem tudtam? - pislogok kerek szemekkel.
 - Mert nem kérdezted és nem... - kezd el érvelni. Ebből még veszekedés lesz. Hirtelen egy kar fonódik a derekamra.
 - Szia - suttogja a fülembe Ryan, mire megfordulok.
 - Sziaaaa - mosolyodok el, majd adok neki egy gyors puszit. Elvégre iskolában vagyunk. - Ő mit csinál itt? - pillantok Justin felé.
 - Ő az új osztálytársatok - von vállat óvatosan.
   Ja igen. Azt elfelejtettem mondani, hogy Ryan-nal csak évfolyamtársak vagyunk.
   Hirtelen valaki megköszörüli mögöttünk a torkát. Ryan villám sebességgel enged el. Mögöttünk Kaparó tanárúr áll. Az összes diák csak lazán Kapcsinak hívja, de utálja ezt a nevet.
 - Jó reggelt tanárúr - köszönök illedelmesen, mire morog valamit.
 - Szép reggelt! - vigyorog Justin, Ryan már el is tűnt. Gyáva...
 - Mr. Bieber, örülünk, hogy megtalálta az iskolát - vicsorog, majd a teremajtóra mutat, jelezve, hogy körülbelül három másodpercünk van bemenni. Egyből beiszkolunk.
   Levágódok a szokásos helyemre, Nat mellé a leghátsó padok egyikébe. Hirtelen hallatszik az óra kezdetét jelző csengő is, mire Mr. Charles csukja be maga mögött az ajtót.
   Az ofő jófej, de szigorú.
 - Gyerekek, csendesebben! George! Ülj már le és engedd el Jessica kezét! Natalia, smikcuccot a táskába! Holly és Claire, befejezni a vihogást! Justin, fejhallgatót ide! - kiabálta el magát, mire csend lett. - Szóval kedves gyerekek! Ezennel megkezdődött az utolsó tanév. Mindenkitől elvárom, hogy a maximumot hozza ki magából. Justin, fiam, miért állsz? - hagyja abba egy pillanatra a beszédét, mire mindenki Justin felé fordul. Justin az ajtóban áll és mosolyog.
 - Hova üljek, tanárúr? - kérdi. Fura a szájából ezt a szót hallani.
 - Mivel Olivia mellett van az egyetlen üres hely, gondolom ez nem kérdéses - ráncolja a szemöldökét, mire Justin szórakozottan beül a mellettem levő padba. - Szóval. Hála Istennek, ez az utolsó évem veletek és tudom, hogy ez lesz a legrosszabb év, mert teljesen ki fogtok fordulni önmagatokból. Akkor kezdjük az évet!  
   Ezután nem történt semmi érdekes. Megkaptuk az órarendet, az éves programtervet, a szakköröket és ki is csöngettek.
 - Hosszú lesz ez... - fintorog Nat, miközbe becsapja a piros mappáját, majd feláll.
 - Az bizony... - bólintok, miközben átnézem a jegyzeteket és a lap sarkára firkantott bevásárlólistát. - Indulhatunk?
 - Persze!
 - Akkor gyere!
 - Idén is beköltöznek a koliba? - bök állával Nat a folyosón őrjáratozó tanárokra.
 - Tegnap láttam, ahogy Mrs. Popkin szenved a bőröndjével - sóhajtom, mire barátnőm felnevet.
 - Legalább segítettél neki? - torpan meg, mire egy "ezttesemgondolodkomolyan" pillantással válaszolok, majd felnevetünk és utat törünk a szekrényekhez.